ABSTRACT
Összefoglaló. Bevezetés: Az új típusú koronavírus-járvány (COVID-19) az egészségügyi ellátóhálózatot egy eddig ismeretlen helyzet elé állította. A nemzetközi adatok alapján a szemészeti járóbeteg-ellátásban jelentos változások alakultak ki. Célkituzés: Felmérni a COVID-19-járvány okozta kvantitatív és kvalitatív változásokat az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelo Szemészeti Osztályának járóbeteg-szakellátásában. Módszer: A pandémia elso hullámában (2020. április 1-30.) mért járóbeteg-forgalmi adatokat hasonlítottuk össze a megelozo év azonos periódusában rögzített adatokkal. A betegek demográfiai jellemzoi mellett megvizsgáltuk a sürgosségi besorolásukat, valamint a panaszokhoz kötheto fodiagnózis-csoportok eloszlását. Rögzítettük a telemedicina keretein belül történt ellátások számát. Eredmények: 2020 vizsgált idoszakában 916, míg az elozo év azonos hónapjában 2835 járóbeteg-eset került rögzítésre. A 2020-as idoszakban a törvényi szabályozás szerint sürgos panaszokkal jelentkezo betegek aránya nem változott (p = 0,38), azonban a szakorvosi megítélés szerint sürgos panaszokkal érkezo betegek aránya nott (p<0,001) az elozo évhez viszonyítva. A zöld hályog, kötohártya-gyulladás, árpa, sérülés és nedves típusú maculadegeneratio miatt ellátásra jelentkezo betegek aránya szignifikánsan nott (p<0,001 mind), míg a szürke hályog, a száraz típusú maculadegeneratio, egyéb, a szemhéj és a könnyutak betegségei, utóhályog miatt és a szemészeti betegség nélkül érkezok aránya csökkent (p<0,001 mind). A telemedicina keretei között ellátott betegek száma 2020-ban közel a tizenötszörösére emelkedett 2019-hez képest (p<0,001). Következtetés: A COVID-19-pandémia elso hulláma során markáns betegszámcsökkenést regisztráltunk a szemészeti járóbeteg-szakellátásban. Több fodiagnózis-csoport esetén számolhatunk jelentos terápiavesztéssel és halasztott ellátási igény jelentkezésével. Az adatok kiértékelése segítséget nyújthat az elkövetkezo években az ellátási folyamat proaktív átszervezésében, a humáneroforrás-szükségletek jobb tervezésében, valamint a teleoftalmológiai ellátás fejlesztésében. Orv Hetil. 2021; 162(6): 203-211. INTRODUCTION: The COVID-19 pandemic put the healthcare network in a hitherto unknown situation. The ophthalmic outpatient care changed internationally. OBJECTIVE: To assess the quantitative and qualitative changes of the outpatient specialty care at the Ophthalmology Department of the North-Central-Buda Center, New St. John's Hospital and Clinic, through the pandemic. METHOD: Outpatient service data during the first wave of the pandemic (April 2020) were compared with those in April 2019. Patient demographics, emergency classification, distribution of the main diagnostic groups (associated with complaints) and services provided via telemedicine were collected. RESULTS: There were 2835 patient visits in 2019 and 916 in 2020. For 2020, the proportion of patients with emergency classification according to legal regulations did not change (p = 0.38), however, using the ophthalmologist's classification increased (p<0.001) significantly. The proportion of patients with glaucoma, conjunctivitis, chalazeon, injury and wet macular degeneration increased (p<0.001 all), while the proportion of patients with cataract, dry macular degeneration, other diseases, other adnexal diseases, secondary cataract and without ophthalmic pathology decreased significantly (p<0.001 for all). Patient number using telemedicine treatment was about 15× of those treated in 2019 (p<0.001). CONCLUSION: During the first wave of the pandemic, a marked decrease in ophthalmic outpatient care volume was recorded. In the case of several main diagnosis groups, significant therapy loss and a delayed need for care could be expected. Evaluation of the data helps in the upcoming years in proactive reorganization of the care process, in better planning of human resource needs, and in improvement of teleophthalmology care. Orv Hetil. 2021; 162(6): 203-211.